Reggel óta nem ettem semmit sem. A gyomrom már szinte ordít hogy valami emészthetõ után nézzek a hûtõben.
    Nincs szerencsém, tök üres. Megnézem a fagyasztót és ott találok egy doboz fagyit. Nem valami laktató de ez is megteszi. Fogok egy kiskanalat és a dobozzal elindulok a szobám felé. Leülök a gépem elé és felmegyek a netre. Rápillantok az órára, 13:29. Le kéne mennem a boltba venni egy két dolgot, de még ráérek vele. A neten szokás szerint a Charmed oldalakkal kezdek és nézem mi új van. A magyar oldalon körbenézek a fórumon is. Megnézem mi újat írtak az emberek és hogy kinek mi a véleménye a novellámról. Már egy jó fél órája fent vagyok amikor úgy érzem itt az ideje indulni. Elindulok és kb. egy óra múlva már itthon is vagyok. A cuccokat lepakolom és elindulok a fürdõ felé. Itt az idõ hogy egy kicsit áztassam magam és kigondoljam mit is írjak a novellába legközelebb. Befekszem a kádba, a víz meleg és lágyan simogatja testem minden részét. Ellazulok a habokban és elgondolkozom mi is lenne jó a folytatásban. Lemerülök a víz alá hogy a hajam is vizes legyen. Lent maradok kb. tizenöt másodpercet majd a felszínre dugom a fejem. Nem látok semmit. A víz lefelé csorog a fejemrõl. A sampon után nyúlok aminek a fejemtõl balra kéne lennie. Kezem valami mást tapint. Olyan mint valami növény. Oldalra nézek és tényleg egy növényt látok. Hogy a fenébe került ez ide és hol a sampon? Elfordítom a fejemet a másik irányba és elég meglepõ dolog tárul a szemem elé. Egy teljesen idegen fürdõszoba. Teljesen más a berendezés és kicsivel nagyobb is mint az enyém. Mi a fene ez? Egybõl felülök a kádban. A kád. Az is teljesen más. Sokkal nagyobb. Oké. Itt valami nagyon nincs rendben. Kiszállok a kádból és a mellette lévõ kis szekrényrõl elveszek egy törülközõt. Ez sem volt itt az elõbb. Ez az egész nem volt itt. Mi a fene folyik itt. Elkezdem magamat törülgetni és közben nézem ezt az idegen szobát. Eszméletlen. Ekkor valami még furcsábbat veszek észre. A testem. Teljesen megváltozott. Izmok. Rendesen kidolgozott és karbantartott izmok. Na jó eléggé megijedtem. A szobában volt egy nagy tükör is. Odamentem elé és a látvány eléggé ledöbbentett. Egy kb. harmincas férfi rövid haj, semmi bajusz se egyéb ismertetõjel amibõl rájönnék hogy én vagyok az. Jóképûnek mondható arc volt ami szembenézett velem. Te jó isten. Itt valami nagy baj van doki, idéztem magamban Tapsi Hapsi mondását. Vagy öt percen keresztül döbbenten néztem magamat a tükörben. Ezután egy fogason lógó fehér köntös után nyúltam és magamra vettem. A szobának egy kijárata volt csupán és én elindultam felé. Mielõtt kinyitottam volna az ajtót még egyszer visszanéztem a tûkörképemre. Aztán lenyomtam a kilincset és ugyanaz fogadott mint ami az elõbb. Döbbenet. Egy kisebb folyosó amibõl még két ajtó nyílt.
    - Hahó, van itt valaki. - kiáltottam.